3
Bizony, küldött vagy te a küldöttek között
5
Ezt a Büszke és a Könyörületes küldte le,
6
hogy egy olyan népet intsél, amelynek az ősei még nem részesültek intésben, úgyhogy ők még tudatlanok.
7
Beigazolódott immár a szó a legtöbbjükkel szemben, mivelhogy nem hisznek.
8
És bilincseket tettünk a nyakukba egészen az állukig, úgyhogy a fejüket fölfelé kell tartaniuk.
9
És gátat állítottunk eléjük és mögéjük és úgy elfedtük őket, hogy nem látnak.
10
Egyre megy nekik az, hogy inted-e őket, vagy nem inted, nem hisznek.
11
Te csak azt intheted, aki a figyelmeztetést követi és úgy féli az Irgalmast, hogy nem látja. Néki azonban megbocsátást és nagylelkű fizetséget hirdess!
12
Mi leszünk azok, akik életre keltjük a halottakat. És följegyezzük azt, amit korábban tettek és hátrahagyott nyomaikat. És mindenről számadást vezettünk egy nyilvánvaló írásban.
13
És mondj nekik példázatot a városlakókról! Emlékezz arra, amikor eljöttek oda a küldöttek!
14
Emlékezz arra, amikor elküldtünk hozzájuk kettőt és hazugsággal vádolták őket, mi pedig megerősítettük kettőjüket egy harmadikkal. Azt mondták: "Hozzátok küldettünk."
15
Ők azt mondták: "Ti csak hozzánk hasonló emberek vagytok. Az Irgalmas semmit sem küldött le. Ti csak hazudtok."
16
A mi Urunk jobban tudja ezt "- mondták. "Bizony, hozzátok küldettünk!
17
A mi feladatunk csupán a nyilvánvaló igehirdetés."
18
"Rossz előjelnek tekintünk benneteket" - mondták azok. "Ha nem hagyjátok abba, bizony megkövezünk titeket és fájdalmas büntetéssel sújtunk benneteket."
19
"A rossz előjeletek saját magatoknál van" - mondták ők. "Bárcsak figyelmeztetést kapnátok! De nem! Olyan nép vagytok ti, amely semmibe veszi a határokat."
20
És igykezve jött egy férfi a város legtávolabbi részéből és azt mondta: "Emberek! Kövessétek a küldötteket!
21
Kövessétek azokat, akik nem kívánnak tőletek fizetséget, és akik az igaz útra vezéreltek!
22
Miért is ne szolgáljam azt, aki megteremtett engem és akihez majd a visszatérésetek lesz?
23
Válasszak-e vajon magamnak rajta kívül más isteneket, akiknek a közbenjárása mit sem használ nékem, és akik nem menthetnek meg, ha az Irgalmas rosszat akar nekem?
24
Akkor bizony nyilvánvaló tévelygésben lennék.
25
Én hiszek a ti Uratokban. Hallgassatok hát rám!" (Ők pedig megölték őt)
26
Allah azt mondta neki: "Lépj hát be a Paradicsomba!" "Bárcsak tudná az én népem" - mondta -,
27
"hogy megbocsátott nekem az Uram és azok közé helyeztek engem akik tisztességben részesültek."
28
És miután ő már nem volt, nem küldtünk le népe ellen sereget az égből, és amit le szoktunk küldeni.
29
Egyetlen kiáltás hangzott csak el, és máris hamvukba haltak.
30
Ó jaj az emberekért! Egyetlen küldött sem jött el hozzájuk úgy, hogy gúnyt ne űztek volna belőle.
Sonraki 30 ayet →