1
A zihálva száguldó lovakra,
2
a patájukkal szikrát csiholókra,
3
a támadásra reggel fölkerekedőkre,
4
s a közben port kavarókra,
5
az ellenséges sereg közepébe hatolókra!
6
Az ember bizony hálátlan az Urához,
7
és erre bizony ő maga a tanú.
8
Erős benne a javak szeretete.
9
Hát nem tudja? Amikor fölfordíttatnak a sírok,
10
és nyilvánvalóvá válik, ami a keblekben van ?
11
azon a napon az Uruk ismeri őket!